Kistarcsa város

Adatok

Régió: Közép-Magyarország
Megye: Pest megye
Kistérség: Gödöllői kistérség
Lakosság: 9798 fő
Terület: 11.02 km²
Népsűrűség: 889,11 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 28

Fekvése

A 3-as út mentén található; Budapesttől 1 km-re. Áthalad rajta a Gödöllői HÉV.

Története

Kistarcsa területén eddig kevés régészeti ásatást végeztek, pedig a jelek arra mutatnak, hogy lelőanyagban gazdag a környék. Legkorábbi leleteink újkőkoriak (Kr. e. 4000-2500), a feltárásokból pedig arra lehet következtetni, hogy később is mindig éltek itt emberek. A már nemzetiség szerint is azonosítható maradványok alapján lakóhelyet alakítottak ki területükön kelták, vandálok, alánok, szarmaták és avarok. Az avar birodalom hanyatlása következtében a honfoglaló magyarok gyéren lakott területet találtak, így ellenállás nélkül letelepedhettek. A mai kistarcsai temető környezetében feltárt lelőhely tanulsága szerint a X.-XIII. században állott itt település.

Bár bizonyítékaink egyelőre nincsenek, a hely közelsége valószínűsíti, hogy szerepe volt az Árpádházi hercegek (Szt. László és Salamon) mogyoródi csatájában (1074). Az első írásos emlék 1352-ből származik Tarcsa néven, de feltételezhető, hogy a település már jóval régebben is létezett. 1452-ig a Tarchai család birtoka. Ezek után már Felsőtarcsa néven említik. A török hódítás nem követelt helyi ember áldozatokat, viszont a XVI. sz. végén kezdődött tizenöt éves háború idején (1593-1606) elnéptelenedett a falu. A török kivonulása és a Rákóczi szabadságharc bukása után a Habsburgok híveik közt osztották fel a földterületeket. Az új birtokosok a visszatérő magyar jobbágyok helyett szívesebben láttak német vagy szláv telepeseket. Így kerültek Kistarcsára 1727-ben tótok – Grassalkovish herceg jóvoltából – a felvidéki Trencsén és Nyitra megyékből. A jövevények száma nagyobb volt a magyar őslakosságétól, így Kistarcsa a házasodások révén elszlávosodott.

A település középkori temploma a háborúk alatt elpusztult. 1776-ban kezdték meg a régi templom helyén a ma is álló római katolikus templom építését, ami Olvasós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel.

1883-ban a Huszka család kápolnát és Szűz Mária szobrot készítetett. A szobrot később 1885-ben áthelyezték a kistarcsai temetőbe. Ma is ott látható.

Az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának idején Kistarcsán fejlődött fel az Aulich Lajos vezette sereg. Kistarcsa félreeső település volt a Pest-Hatvan útvonal szempontjából.

Jelentős változás állt be a település életében, amikor a XIX. század végén beindult a vasúti közlekedés. Az 1882-ben épített HÉV sokat lendített a település helyzetén. A gőzmozdony vontatta szerelvények eleinte a Keleti pályaudvartól csak Kerepesig közlekedtek. 1911-ben meghosszabították Gödöllőig és villamosították az egész vonalat. A helyi érdekű vasút a vele párhuzamosan haladó 30-as főközlekedésű úttal jelenleg is fontos szerepet tölt be a Kistarcsai lakosok közlekedési lehetőségei szempontjából. Mivel a középkorban épült kistarcsai templom elpusztult, a hívek Kerepesre jártak vallásukat gyakorolni. A romok köveit felhasználva 1880-ban kezdték meg a jelenlegi katolikus templom építését. Eleinte a kerepesi plébánia filiáléjaként működött, majd a lakosság növekedésével helyi káplánság indítását hagyta jóvá a váci püspök, 1913-ban. A lakosság számának gyors növekedése az 1908-ban alakult Gép- és Vasútfelszerelési Gyár nagy munkásigényének tudható be. Az 1000 embert foglalkoztató gyár – óvodával, iskolával, postával ellátott – lakótelepet épített dolgozóinak a vasútvonal eddig lakatlan oldalán.

Ezek az épületek – és maga a terület is – a Belügyminisztérium tulajdonába kerültek és már az 1930-as években is internáló tábor működött itt, mely legsötétebb időszakát az 1950-es években élte. Később rendőriskola, majd tartalékos tisztképzőként funkcionált. A rendszerváltást követően a hazánkban illegálisan tartózkodó külföldiek közösségi szállása, azaz menekülttábor volt éveken keresztül. Jelenleg egy része már a helyi önkormányzat tulajdonát képezi, de az egész komplexum épületei többsége még kihasználatlanul áll. A vasgyári telep létesítésével kezdetét vette a település másik irányban történő terjeszkedése, minek eredményeként a fő közlekedési nyomvonal nagyjából két azonos részre osztja Kistarcsát. A gazdasági válság idején a vasgyár tönkrement. Részvényeit a Ganz Vagongyár vásárolta fel és 1928-ban a gépek leszerelésével, az épületek egy részének lebontásával meg is szüntette.

Kistarcsa 1978. december 31-én egyesült Kerepessel Kerepestarcsa néven. 1994. december 11-én a két település ismét önállóvá vált.

Kistarcsa 2006. július 1-je óta város.

Nevezetességei

Simándy József szobra (Thököly út 1.) Állíttatta a Kistarcsai Kulturális Egyesület.

Oktatás

Óvodák:

Gesztenyés Óvoda
Tölgyfa Óvoda

Általános iskolák:

Kölcsey Ferenc Általános Iskola
Szent István Általános és Zeneiskola

Középiskola:

Flór Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium

Kulturális intézmények

Könyvtár
Kistarcsai Kulturális Egyesület

Egészségügyi intézmények

Pest Megyei Flór Ferenc Kórház
Egészségház
Fogászat
Gyógyszertár

Következő községek

További községek